Amikor az agy vitatkozik a szívvel . Mikor szakítsunk?
AZONNALI SEGÍTSÉG hogy jobban érezd magad

 

Amikor felmerül bennünk az a gondolat, hogy talán szakítani kéne, az azt jelenti, hogy az agy és a szív mást akar. Van bennünk egy meghasonlottság, amit egyre inkább képtelenek vagyunk elviselni.
Megkezdődik a hosszadalmas rágódás, hogyan döntsünk. Mi lenne a helyes megoldás?


Amikor az én életemben százezredszer merült ez fel, és újra megkezdtem az általában hosszú ideig tartó dilemmázgatásomat, hogy hogyan döntsek, rájöttem, hogy ez az állapot rosszabb, mint a két rossz lehetőség egyszerre. Elkezdtem kutatni a témában, mert egyszer és mindenkorra JÓL AKARTAM VÉGRE DÖNTENI, kétségtelenül tudni akartam, mi módon tudhatnám meg, mit kell tennem.


És ott találtam meg a megoldást, ahol biztosan nem kerestem volna.

Azért hoztam létre ezt az oldalt, hogy a hozzám hasonló dilemmázgató, megoldásokat kereső embereknek kézzel fogható gyakorlati segítséget nyújthassak olyan dolgokban, amikben én már megtaláltam. Sok igazság létezik, mindenkinek meg kell találnia a sajátját, mégis  sok olyan visszajelzést kaptam már (köszönöm! <3) hogy megértettem, valahogy mégis segíteni tudok.


Nem mondom hogy mindenben megtaláltam az ultimate igazságot és boldogan élek amíg meg nem halok, de az életemnek bizonyos lépcsőfokait megjárva sok felismerésen túlvagyok, ami ha nem is megoldás egy másik embernek, de talán megerősítésnek jó lesz.

Tehát, hogyan kell abban a helyzetben cselekedni, amikor két rossz közül kell választanunk és egyszerűen képtelenek vagyunk döntést hozni?


Régen mindig ésszel döntöttem, ami nagy megelégedettséget okozott, büszke voltam magamra és elégedett a döntésemmel… majd egy kis idő elteltével mindez hihetetlenül erős fájdalommal járt, amire egyáltalán nem is számítottam, és hetekig tartó intenzív, elviselhetetlenül erős szenvedést okozott.
Egy idő után mikor meguntam ezt az érzést, utána olvastam, és megtudtam, hogy a szív magasabb szinten van mint az ész, és szép lassan ahogy kutatni kezdtem, elkezdtem ezzel egyetérteni. Sokszor a szívünkkel tudunk valamit, amit az észnek nem lehet szavakkal megmagyarázni, mégis a legnagyobb igazságok. Mint például a szeretet. Vagy isten. Hit.  Önzetlenség. Jóság. Ezekkel a fogalmakkal az elme nem tud mit kezdeni.
A legközelebbi ilyen helyzetben elhatároztam, hogy most a szívemmel hozom meg a döntést, ha az eszem bármit is mond, a szívemre fogok hallgatni. Addig nem szakítok, míg a szívemben nem érzem egyértelműen. Gondoltam, mit veszíthetek?



A józan eszemet! :-) Nap mint nap kiüresedett fejjel zombiként mászkáltam, a közösen eltöltött időben pedig a fejemben folyamatosan sikoltozott egy hang hogy nemnemnem ezt nem bírom elviselni azonnal legyen vége! Nem fájt semmi, csak nagyon zavart, hogy hülyeséget csinálok. Ostobának, gyávának és gyengének éreztem magam és egyre nőtt bennem a düh mindkettőnk iránt.
Egyértelműnek látszik, hogy ez sem megoldás.

Jó döntést nem lehet ésszel meghozni bármennyire is logikusan felépítjük és tényekkel alátámasszuk (a logikailag tökéletes gondolatmenet is ugyanúgy elviselhetetlen fájdalmat tud okozni, amire az elme csak annyit tud tenni hogy „megvonja a vállát” és semmi okos ötlettel nem tud előállni megoldásként).
A segítség tehát nem jöhet a fejből, de a szív viszont nagyon elfogult, így honnan várhatnánk segítséget, ha a kettő eleve tökéletesen ellentmondásban van, tehát nincs középút?


A legfontosabb, LAZÍTS!
Az erődre, logikádra, tapasztalataidra, gondolataidra most nincs szükség.
A helyzet már VAN.
MOST VAGY BENNE NYAKIG ebben a helyzetben, nem tegnap, nem holnap. Tökéletesen és mélyen elmerülve benne vagy valamiben, ami már MEGTÖRTÉNT és VAN.
Minden olyan erőfeszítés, amit azért teszel hogy ezt ne kelljen elfogadni, hiábavaló és a legnagyobb szenvedést okozza ebben a fájdalomhalmazban amit jelenleg is érzel.

 

  1. ELFOGADÁS

Érezd át: "Akármennyire is nehezemre esik, belátom és elfogadom, hogy a kapcsolatom, ami eddig örömet okozott és elégedettséget, most NEM OKOZ. Jelenleg nem létezik számomra a „boldog kapcsolat”, egyszerűen nem rendelkezem vele, és ha a fejem tetejére állok, akkor sem tudok ez ellen mit tenni. Nincs mit tenni, elfogadom, hogy most ebben a helyzetben vagyok.
Ezen kívül azt is elfogadom, hogy az eszem és a szívem tökéletesen ellentmondásban van egymással, ezért naponta többször is a két szélsőség között váltakozva egyelőre nem lelek megoldást, így nem is erőltetem azt. Elfogadom, hogy nem tudok dönteni, és nem is próbálkozom vele. Egyszerűen csak megélem, hogy most ilyen a kapcsolatom és néha szomorúságot érzek, néha meg örömet amiért van. Engedem, hogy így legyen." (Gyakorlati tanács: ha nagyon nem megy az elfogadás, nem kell rágörcsölni, nem biztos hogy elsőre sikerül. Ami mindig segít, az az ima azért, hogy legyen hitem, erőm, jobban érezzem magam)

 

2.ENERGIA


Abban a pillanatban, hogy ezt az elfogadást és a nem-cselekvést egyetlen percig meg tudod tartani, elkezd fénysebességgel beáramlani az életenergia. Talán nem tűnt fel, de az állandó dilemmázgatással óriási mennyiségű életenergiát vesztesz, ami minden segítő folyamatot megnehezít. Minél több energiát veszítesz, annál nehezebbé válik az életed, és ez elérhet egy olyan szintet, amikor már nem is akarsz jobban lenni, ez a depresszió. Bármikor ki tudsz belőle jönni, ha az a szándékod hogy jobban legyél.


Talán már hallottad azt a kifejezést, hogy „nincsenek véletlenek”. Ha butaságnak gondolod, emlékezz vissza eddigi életedre, hogyan találtál munkát, hogyan találtál gyerekkori barátot, kiskutyát, szerelmet, milyen „véletlenek” irányították az életed minden fontos eseményét, és milyen gyakran történt meg, hogy hiába erőltettél valamit amit AKARTÁL, mégsem történt meg, aztán egyszer csak mikor már tényleg nem is számítottál rá, „véletlenül” mégis megtörtént.. Ha ez megvan és fellelkesít, gondold végig szüleid beszámolóját hogyan találkoztak, és így tovább..

Ha már kezded érteni, hogy életünk minden eseménye gondosan el van tervezve és a megfelelő időben „megtörténik”, és belátod, hogy gyakorlatilag semmit sem tehetsz hogy ezt siettesd, akkor könnyebb az elfogadás is. Érdemes belátni, hogy azért nem szakítottatok még, mert „nem volt itt az ideje”.
Teljesen kár erőltetni bármit is, mivel nem jutunk előrébb.


A „szabad akarat”, amit mostanában divat emlegetni, és amivel lehet takarózni, egy kis utánajárást igényel. A vonzás törvénye, „titok”, karma eltörlése, és hasonlók az igazság csak egy kicsiny szeletkéje, és nem egyenkénti megoldások.
Ha kutatni kezdesz, rájössz, hogy nem is olyan könnyű „teremteni”, hogy a vágyaid bevonzása bizony akadályokba ütközik. Vannak isteni –vagy univerzális- törvények, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni, és azért mert nem tudsz róluk, attól még ezek irányítják az életedet.
Ami most a mi szempontunkból lényeges ebből: a „véletlenek” irányítják az életünket,  ezek hozzák a változást bármilyen állapotban, és nekünk annyi a teendőnk, hogy ezt egy kicsit megsürgessük. Hogyan?


ENERGIÁVAL!

(Gyakorlati tanács: az energia imával, evéssel, mozgással, pakolászással, meditációval áramlik be az életünkbe, és az agyalgatással, mérgelődéssel veszítjük el. Csinálj egy forró fürdőt, pihentesd az elméd, törölközz meg, egyél valami könnyű ételt, húzd át az ágyad és érezni fogod hogy percről percre jobban vagy. Minden agyalgatás azonnal elkezd lehúzni a depresszióhoz nagyon hasonló állapotba, ezért a gondolatmenetet a mondat közepén szüntesd meg. Találj ki egy mantrát és ismételgesd hogy a gondolat elillanjon, például „semmi nem áll a boldogságom útjában” ”képes vagyok a boldogságra itt és most” „bármi történt is, szeretlek és szeretem magam”. Győzd le a pánikot, hogy valamiről lemaradsz ha nem gondolkozol, hogy agyalgatnod KELL, azonnal megoldást kell találni a fennálló helyzetre. Ez nem igaz. Semmiről sem maradsz le. Higgadj le és máris elkezd megoldódni a helyzet MAGÁTÓL).


Ha feltöltődünk életenergiával és megtartjuk a teljes elfogadás állapotát, szeretettel gondolunk a másikra és a problémára, elkezdenek beáramlani a véletlenek, az egyedüli dolgok, amik kimozdíthatnak ebből az állapotból. De mielőtt a helyzet megváltozna, vannak még teendőink:

 

3. SZERETET


Mivel a helyzetet elfogadtad, és tudod, hogy egyelőre most így kell lennie, megnyugodhatsz, hiszen nem szalasztasz el semmilyen alkalmat.


Minden fájdalmat fel tud oldani a szeretet. Ismerd fel és lásd, hogy a társad nem véletlenül van melletted. Nem véletlenül okoz szenvedést, valamire emlékeztet, amit majd meg kell oldanod magadban. Gondolj rá szeretettel, hiszen szereted őt. Ő is szenved. Mindenki szenved. Ha rossz dolgokat is tett, nézz a szemébe: nem boldog ő sem. Neki sincs boldog párkapcsolata. Ő sem azt érzi, amit szeretne, nem azt kapja, amire vágyik.


Ismerd fel az emberi esendőséget, gyakorolj könyörületet és adj neki szeretetet. Megteheted, nem leszel tőle kevesebb vagy fáradtabb, nem veszítesz ezzel energiát, hanem majd meglátod, neked lesz tőle még több, fényesebb és jobb érzés lesz.


Ha hiszel a jóságban és jó embernek tartod magad, ha képes vagy segíteni egy bajba jutott kiscicán, vagy megvígasztalni egy tömegben elveszett síró gyereket, akkor miért ne tudnál szeretettel fordulni afelé az ember felé, akivel megosztottad életedet, ágyadat, akivel egy tányérból ettél és aki szeretett téged és törődött veled? Ne egóból reagálj hanem szeretettel, és meglátod, az ő szeretete sem változott meg feléd, csak ő is az egójával védekezik ellened.


Nem kell mellette maradnod ha nem akarsz, nem kell megbocsátani ha nem megy, egyszerűen csak engedd magad szeretni őt. Nem az a lényeg hogy kimutasd, a lényeg hogy belülről érezni merd.

 

4. FELISMERÉSEK


Az energiával teli állapotodban, amikor elfogadod az életedet olyannak amilyen, elkezdenek bevillanni olyan felismerések, amikre nem is gondoltál. (Nem agyalgatással, hanem a tudás egyszerűen csak jön, egyik pillanatban semmi, a másikban pedig már ott van)

Amikor azt hitted, mindenért a másik a hibás, és később rájöttél hogy talán mindketten hibáztatok.. hát egyszer csak bevillan majd, hogy valójában senki sem hibás.
Mindenki szenved, mindenki próbálja valahogy jobban érezni magát.

Sok ilyen felismerésed lesz, nem akarom a szádba rágni mik. Ha majd az állapotodhoz képest megfelelő számú felismeréseket megteszed, a helyzet váratlanul új fordulatot vesz. Nem mondom hogy elsőre mindenképp valami olyan történik aminek nagyon örülsz (akkor még nem), de valami egyértelműen elkezdődik.
Kisebb dolgoknál, bizonyos helyzetekben esetleg váratlanul minden teljesen megoldódik egy nem várt módon. Más dolgoknál valami örökre megváltozik amit talán veszteségként élsz meg, de ha folyamatában látnád az eseményeket (ami még ebből következik és történni fog), akkor szintén egy boldog megoldásnak könyvelhetnéd el.


A lényeg: ha megvannak a felismeréseid, MINDENKÉPPEN VALAMI JOBB KÖVETKEZIK, jöjjön bármilyen változás, engedd.


Onnan fogod tudni hogy egy felismerés helyes-e, vagy csak az egód játszik veled, hogy amint rájössz valami igazságra, a szíved örül és hatalmas boldog energiát érzel és szinte szaladnál mindenkinek elmesélni mire jöttél rá. Ha nincs energia, nem igazi volt a felismerés.


Ha meg akarod úszni ezeket a felismeréseket, akkor nem igaz az, hogy „minden úgy jó ahogy van”. A te esetedben éppen áll minden, és egyetlen lépést sem tettél előre. A helyzeted nem kezdett megoldódni, és nem jön az enyhülést (boldogságot) hozó változás. Semmi baj! Ne erőltesd ezeket! Ha félelmet érzel hogy vajon mit fogsz megtudni magadról, nyugodtan adj magadnak időt, bármennyit. Nincsenek szabályok, nem kapsz osztályzatot, senki sem fog ítélkezni rólad. Próbáld meg az első lépéseket ismételgetni addig, amíg élettel telinek nem érzed magad. Pihengess a kádban és lazulj. Ne erőltesd se a döntést, sem a felismeréseket, csak próbálj gyógyulni. NE GONDOLKOZZ!


A dolgok maguktól alakulnak, tehát ha nem alakultak még át, akkor nincs elég energiád a felismerést hozó változásokhoz.

 

5. CSELEKEDJ

ha a szívedben úgy érzed, valamit tenned kell. Ez is ilyen felismerés-szerűség lesz. Hirtelen úgy érzed, azonnal el kell menned az uszodába. Vagy a közértbe tejért. Vagy szakítasz. Esetleg visszamész és bocsánatot kérsz. Vagy elintézed a csekkeket. Bármi. BÁRMI! Ne késlekedj, rohanj! A késlekedés azonnal elkezdi visszavonni az energiát és visszakerülsz egy lejjebbi szintre.
Ha viszont megteszed amit kell, még több energiád lesz, még több véletlenek száguldanak feléd és mindez JÓ érzés lesz, lelkesedni fogsz és szinte el sem hiszed majd hogy ennyire egyszerű az egész.

VEGYÉL EGY MÉLY LEVEGŐT ÉS ENGEDD, HOGY MEGTÖRTÉNJEN


Bármi legyen is, engedd hogy úgy legyen . Ne állj ellen, ne vitatkozz. Érezd át a sorsfordító eseményeket, és hagyd, hogy a hátukra emelve magukkal vigyenek egy olyan életbe, ahol ez a rossz soha többé nem történik meg veled

(Ez csak akkor igaz, ha az előző pontokat mind végigcsináltad! Ha túlvagy a felismeréseken.
Ha bárhol elrontod, semmi baj, menj vissza az előző pontra és kezd elölről. Nyugodtan, akár századszorra is! Van egy olyan furcsasága a dolgoknak, hogy minden pontosan akkor történik, amikor történnie kell, akár húzod az időt, akár kapkodsz, akár elrontod ezredszerre is, akár sikerül elsőre. Szóval egész nyugodtan lazíthatsz is.)

 

Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem lesz soha többet semmi rossz, de abban biztos lehetsz, hogy EZ a fajta tapasztalás biztosan nem lesz már, ezt a leckét örökre letudtad.

Ugyanilyen módszerrel MINDEN problémádra megoldást találsz, az életed minden területén. És ha mindig mindegyiket letudod, egyszer csak elfogynak és nem lesz többé akadály, szomorúság és probléma. Mint a Mátrixban amikor Neo küzdeni tanul és megkérdezi, hogy minden golyót ki tud majd kerülni ami el akarja találni? Nem. Amikor az ember erre a szintre kerül, nem kell többé kikerülni sem. Erőfeszítést sem kell tenni a problémák megoldására, sőt, nem is lesznek problémák. Ez a jövőd, ha így folytatod.




Tahitótfalu, 2011 nyara
 

 

Ugrás az oldal tetejére

Legyen Ragyogó Jelenlét Minden Pillanatban
Oldódjon fel minden fájdalom, vegye át helyét a szeretet!
Igaz Szerelmet Minden Embernek!




e-mail